A szerző fura világba csöppenti az olvasót: egy isten háta mögötti, pusztuló kis településnek az állati lét határán tengődő, elvágyódó, magukon segíteni azonban képtelen lakói közé. Az egykor virágzó hely vezetőjének, Irimiásnak nyomtalan eltűnése óta a tönk szélére került ottlakók jórészt szétszéledtek. A hátramaradottak már épp a menekülést latolgatják, amikor híre terjed, hogy útban van feléjük a már holtnak hitt Irimiás. A karizmatikus erejű, Messiásként várt Irimiás betoppanása a szabadulás reményét kelti, és úgy látszik, nem is hiába: "Irimiás majd gatyába rázza a dolgokat". A létrehozandó mintagazdaság terve mindannyiukat fellelkesíti, olyannyira, hogy keservesen szerzett, megtakarított pénzüket nyomban Irimiásnak adják, aki azonban - kisebb közjáték és néhány nap eltelte után - zsebpénzt és egy-egy címet nyom a markukba, amelyen, ha jelentkeznek, szállást és munkát kapnak. Az emberek boldogok, Irimiás is elégedett, hisz sikerült elszednie a pénzüket, segített is rajtuk, leginkább azonban önmagán. A csüggesztően komor mű, amelyből a kilencvenes években Tarr Béla rendezésében többórás mozifilm is készült, az új magyar próza jelentékeny alkotása: a modern irodalomra fogékony olvasóknak ajánlható.