A kötet hősének, Jean-Baptiste Grenouille-nak, a "zseniális szörnyetegnek" a neve csupán azért merült feledésbe, mert rettentő története nem történelmi vonatkozású. Ő ugyanis a "szagok birodalmát" teremtette meg erőszakkal, öntudatlan akarattal. Azt érte el, amit tán nem is tűzött ki: létrehozta főművét, a világ legtökéletesebb parfümjét. Akár szagtalan sátán is lehetne a hős, aki valóban átok-gyermekként jött e szagokkal teli világra - a tizennyolcadik századi Párizs legbűzösebb negyedében, a halpiacon. Létével mégis mintha a zseni kínzó, önmagát riadtan vagy éppen dühödten kutató magányát élné meg. Ezt az érzést csak a kiválás, a nagy "Tett" végrehajtása, a tökéletes "Mű", a parfüm valósága oldhatja csak fel. Mégsem válik horrorfigurává a történet kegyetlen gyilkosa, pedig a "gyengédség, az erő, a tartósság, a sokszínűség, ijesztő ellenállhatatlan szépség" és visszautasíthatatlan szeretet parfümjének előállításához huszonöt fiatal lány meggyilkolása árán jut el Jean-Baptiste: lenyúzván a még gyermeklányok bőrét, elkészíti ezt a hullaszagból illateszenciává varázsolt anyagot. Grenouille valóban zseniális szaktudásra tesz szert, hosszú évek során megtanulja parfümkészítő mesterétől - majd egyedül kísérletezvén - e nehéz mesterség valamennyi csínját, a kémia, alkímia, a desztillálás és az alapanyagok arányos vegyítésének minden trükkjét. Parfümjével öntudatlanul is hatalmat szerez az emberek felett. A történetben Grenouille-t nem tudják lefejezni, bár bírói és Párizs népe jól tudja, hogy ő a kegyetlen gyilkos. Kíméletlen öldöklése azért nem nyeri el jogos büntetését, mert a kivégzésére odasereglő tömeg szeretetbe kábul Jean-Baptiste illatától. Vajon kit ábrázol ez a mégsem horror történet?